Televízionálás

az utca falán maszatolok
egy fogkefével
három színt szóban, háttal
két kamera előtt.

kagylók és bogarak közül
kettő-kettő együtt
ízlelgeti ahogy
kommunikálom

mintha úgy éreznék, ott vagyok
élvezem, ahogy alkotok
egy fogkefével, egyedül,
én, a vak...

Bumeráng

Ahogy szállok távolodom és közeledem
feléd, mert önmagam vagyok,
mintha levegőt vennék
valaki más kebleként,
újra és újra, ahányszor elindulok,
talán hátrányból,de sosem ugyanúgy

Ahogy szállok távolodom és közeledem
feléd, mert önmagam vagyok,
mintha levegőt vennék
valaki más kebleként,
én, a király, aki koronáját szorongatja
kisujjad körmén ülve a ködben

Ahogy szállok távolodom és közeledem
feléd, mert önmagam vagyok,
mintha levegőt vennék
valaki más kebleként,
sóhajtásra készülve egy újabb kör
előtt, bűnökkel sulykolva a levegőben.

Róluk

Hívhatják kedvező áron,
kedvezményesen, de még ingyen is...
Ha kedvük tartja hívják párosnak,
egésznek vagy akár prímnek...

Ma majdnem mindegy!

Kis híján megtörtén esetekből
élve gördülnek sokan el nap számokon,
mert simogató a kreált igazság
ahelyett, hogy megnéznék mijük van és
mindazokból mi lehet.

Ja, igen abban meg lenne a saját, csaképp
sokan hitetlenek, hogy maguk legyenek.

Az egyik döntésem...

2007. november 25-én írtam Gödön, a Tied a döntés hétvége zárónapján... Áldásos hétvége volt. Megtöltve hittel, szeretettel, nevetéssel és velem... :P
A döntésem megerősödik... Kereslek és fel foglak ismerni! ;)


Ostoros parafát
szagolgatok. Morzsolom
ujjaim közt lazán,
ütemesen. Lüktetve
mozog bennem a csoda,
az élet. Harangok
szavát várva, Kedvesem...

várva

ha hívlak sem mondom, tudod... -hátha-
bennem vagy még, - az utcákat járva -
nem tudom azt mondani, hagyjatok
el fények...
Mire is lenne jó? Haladásom és gátam
legszebb ötvözete Te vagy, de vágyom
a pattogást

Krimi

udvar - ló - here - föld - gömb
sugár - cső - darab - kenyér
búza - szem - tengely - törés
mutató - ujj - gipsz - szobor
park - őr - ezred - év - ezred
rész - idő - jós - nő - vérét
köpő - légy - csapó - ajtó

Egy kiállításon...

Az őr dögként les bennünk,
a pillanatban állva, ahogy
tárgytól tárgyig lépünk.
Kötött pózából ugrásra vár,
hogy fölénk emelje magát
s kijelentse győzött.
Mert hajlamos elfelejteni,
a Világ és
Világossága - az élet,
amit Tőle kapunk - felette áll.